Rövid ismertető:
A kiadvány két kötetből áll, összesen 928 oldal. A vékonyabb - 384 oldalas - a szöveges részt, a vastagabb - 544 oldalas - a képanyagot tartalmazza . Rengeteg, azonosításra is alkalmas, kiváló minőségű fotó, melyből sok az élőhelyi felvétel! Napjaink legátfogóbb, legértékesebb és legdrágább lexikonja a teljes kaktuszcsaládról. Új rendszerben taglalja a nemzetségeket, fajokat, sok gyűjtőnek, szakembernek okozva váratlan meglepetéseket. A szakkönyv igencsak megosztja a gyűjtők táborát, melynek botanikai rendszerét főleg a fiatalabb kaktuszgyűjtő nemzedék fogadja el. Az összes nemzetségről, fajról, alfajról, változatról és alakról, minden fontos tudományos adatot, ismeretet közöl. A gyűjtők és a szakemberek számára valóban nélkülözhetetlen, szinte pótolhatatlan tudományos főmű. Sajnos a kezelése egy kicsit nehézkes szó szerint is.

Írta: Kiss Csaba

Részletes ismertető:

2003 tavaszán adtuk hírül a Kaktusz-Világban, hogy D. R. HUNT angol kaktuszbotanikus vezetésével egy szerkesztőbizottság és nagyszámú szakértői gárda nekilátott egy lexikon formátumú kiadvány szerkesztésének. A munka eredményes volt és egy kedvező előfizetői költség összegyűjtése is lezajlott 2005 augusztusában, majd 2006 nyarán meg is érkezett az előfizetőkhöz a kétkötetes Új Kaktusz Lexikon.

Először foglaljuk össze a könyvészeti adatokat:

A kötetek műnyomó papíron kerültek nyomtatásra, vászonszerű szilárd és sötétzöld kartonkötésben, védőborítóval. A kiadvány stabil és nagy értékű benyomást kelt, súlyos olvasmány, sem kézben tartva, sem ágyban fekve nem olvasgatható.

Ami a tartalmat illeti:

Szöveg (Text) kötet: 10+374 oldalon a szerkesztők által elfogadott valamennyi faj és alfaj leírásra került. A bevezető római számozású 10 oldal tartalmazza a címoldalakat, a tartalomjegyzéket, a köszönetnyilvánításokat, az ún. "korai előfizetők" névsorát, valamint két fekete-fehér csoportképet a szerkesztőbizottságról. A normális oldalszámozás egy történeti összefoglalással kezdődik, amely a lexikon kompilálásának munkálatait foglalja össze. A szerkesztő becsületesen használja a kompilálás kifejezést a műben is sok helyen, amely magyar nyelven (1) adatok eredetiség nélküli összehordását, (2) más művekből összeszedett, összeollózott adatokból készült irodalmi vagy tudományos művet jelent. BACKEBERGNEK tulajdonítja a kaktusz lexikon kifejezés első alkalmazását, elismeri azt az óriási munkát, amelyet a Die Cactaceae(1958-62) című monográfia 4041 oldalának összeállításához végzett egymagában és ennek tömörítése, kézikönyvként való alkalmazásának lehetővé tétele volt az 1966-ban, már halála után, megjelent Kakteenlexikon. Ez igen népszerű mű volt a világ kaktuszbarátainak körében, így a múlt század nyolcvanas éveinek közepén angolul is megjelent. Az előzményeket azért említi HUNT is részletesen, mert ezzel érzékelteti azt az óriási méretű adathalmazt, amelyet gyűjtők, szerkesztőtársak, segítők tucatjai végeztek el, amióta egy új lexikon kiadásának gondolata a kilencvenes évek közepén megfogant. Igen jelentősnek kell megítélni azt a közlést, hogy a szerkesztő munkatársak túlnyomó többsége rendelkezett élőhelyi ismeretekkel, és majdnem valamennyi ismertetett taxon (faj és alfaj) esetében megkövetelhettük, hogy közülünk valaki azt az élőhelyén már látta volt. A taxonok katalógusa, amely a szöveg fő részét teszi ki, a korábbi kigyűjtések, elsősorban a CITES Cactaceae Checklist(1999) [CCC2] összeállítása során készült el. Az új kaktuszlexikon - ezt nagyon fontos kijelenteni - nem monográfia és nem egy enciklopédia. Ez lényegében egy olyan szótár, amely a szerkesztők jelen ismerete szerint tartalmazza az öszszes nemzetséget, fajt és alfajt a kaktuszok családjában. Nem tartalmaz általános ismereteket a kaktuszok családjáról, ennek történetéről, morfológiájáról és termesztéséről és még kísérletet sem tesz monografikus vagy enciklopédikus módon, hogy jól körülírt és kidolgozott határozókulcsokat tartalmazzon.

Ebben a részben a továbbiakban ismertetik az alapvető kaktusznév gyűjteményüket, amely mintegy 12.000 névből állt össze (kompilálódott) és többszöri felülvizsgálat és kiválasztás után az új lexikon kb. 7700 nevet tartalmaz. Röviden összefoglalják az egyes fajok megjelenítésének formáját, a szerzői és irodalmi referenciákat, az alapnevet (basionym) és a nevezéktani típus adatait, a szinonimák kezelését, a földrajzi elterjedés adatait valamint a faj leírását, amely a BACKEBERG által alkalmazott formát követi. Rengeteg helyet takarítanak meg, hogy a legfontosabb szinonimák egy külön táblázatban kerültek az egyes fajok társaságában ismertetésre és nem a faj leírása során annak neve alatt, ahogy az általában a szakirodalomban szerepelni szokott.

Izgalmas lehet annak a kérdésnek a feszegetése, hogy milyen rendszert dolgozott ki a munkabizottság a kaktuszok családjára. Akik nyomon követték az elmúlt két évtized ilyen irányú tevékenységét, azok ismerik azt a munkát, amit az IOS keretében a rendszertani bizottság dolgozott ki. Az elmúlt mintegy 100 év során főbb vonalakban a nemzetségek száma a következőképen alakult: SCHUMANN 21, BRITTON és ROSE 124, BACKEBERG 233, ez fölment egész 250-ig. A rendszerezés témakörére jellemző egy tudósnak a következő megállapítása: A taxonómiát néha tudománynak, néha művészetnek írják le, de valójában nem más, mint csatatér. A CCC2 legutolsó 1999-es kiadása 108 nemzetséget, míg ez az új lexikon 124 nemzetséget ismertet. Az emelkedésben nagy szerepet játszott, hogy az Opuntioideae alcsaládot 19 nemzetség, a szorosan vett Opuntia nemzetséget most 17 új és újra elismert, de régi nemzetség képviseli.

Az elfogadott, tehát ismertetett taxonok egy táblázatban is összefoglalásra kerültek. A végeredmény: 1438 faj + 378 alfaj, összesen 1816 taxon.

Külön táblázat ismerteti a tárgyalt nemzetségeket, félkövéren az elismert, dőlt betűsen az elvetetteket szedve. Itt megtaláljuk, hogy az Atlasz kötetben hányadik oldalon találhatók a képeik.

Azért egy-két határozókulcsot tartalmaz a kötet, éspedig egyet az alcsaládokra, egyet a nemzetségekre és egyet az Opuntioideae alcsaládra vonatkozóan.

A 13. oldalon találjuk az egységesítések és rövidítések gyűjteményét. Ez igen fontos, mert ismeretük nélkül nem igazodunk el a szövegekben.

Kapunk egy 3 oldalas nagy táblázatot a szerzői nevek rövidítéseit ismertetve. Furcsállom, hogy teljesen egyéni módszert dolgoztak ki, amely eredményeként a szerzői rövidítések nem is nagyon hasonlítanak az irodalomban szokásosokhoz.

A más művekből történő összeollózás csak úgy történhet meg, hogyha van ezt miből megtenni. Az óriási mennyiségű szakirodalom felsorolása egyszer, mint rövidítés-gyűjtemény jelenik meg, könyvekre és folyóiratokra tagolva (a folyóiratok között szerepel a HKT rövidítés, amely a Hazai Kaktusz Tükröt jelenti és a KV, amely a Kaktusz-Világot), illetve egy válogatott műveket felsoroló szabályos irodalomjegyzék.
A taxonok katalógusa a 25. oldalon az Acanthocereus-okkal kezdődik és a 280. oldalon a Yungasocereus-szal fejeződik be. Az egyes elfogadott taxonok ABC sorrendben követik egymást.
Végül a kötetben a következő mellékletek találhatók (igen hasznosak és fontosak):

Kép (Atlas) kötet: 16+526 oldal! Természetesen ez a kötet egy általános tartalomjegyzékkel kezdődik, majd a képek szerzőinek névsora (Mészáros Zoltán egy képpel szerepel), egy bevezető a képgyűjteményhez, egy az alkalmazott rendszer szerinti részletes tartalomjegyzék az alcsaládokhoz, nemzetségcsoportokhoz, nemzetségekhez és kaktuszcsoportokhoz, majd egy ABC szerinti tartalomjegyzék a nemzetségekhez és a kaktuszcsoportokhoz. A XIII. oldalon találjuk a részletes képaláírás magyarázatokat, az országnév rövidítéseket, a gyűjtők és adatgyűjtők névsorát és rövidítéseiket, a botanikus kertek névrövidítéseit és egyéb vegyes rövidítéseket. Végül van egy felsorolás a fényképészek nevének rövidítéséről. (Érdekes módszer, hogy a fényképészek névsorba szedése a keresztnév alapján történt, így Zoltan MESZAROS az utolsó és borzasztó nehéz bárkinek a nevét megtalálni, ha nem tudjuk a keresztnevét.)

A szöveges kötetben van az első része a képkötet hibajegyzékének, amely ebben a kötetben folytatódik.

Hosszú évekig tartó fotógyűjtés eredményeként összejött képanyagról meg kell állapítani, hogy a szerkesztők elsőrangú munkát végeztek. Az oldalanként 3–6 kép mind technikailag, mind tájékoztató volta miatt kiemelkedő minőségű. A több mint 500 oldal, oldalanként átlag 4 képpel számolva körülbelül 2000 képet jelent. Egyes taxonokból több kép is szerepel.

A kötet végén természetesen található egy képindex.

A szerkesztő a kötet bevezetésében megemlíti, hogy hosszú vita után döntött a szerkesztőbizottság úgy, hogy a taxonok képeit nem ABC sorrendbe fogja megjelentetni, hanem a rokonsági kapcsolatok révén egymáshoz bizonyos fokig hasonlító fajokat közel egymáshoz helyezik el. Ezért adódott az a megoldás, hogy az elfogadott rendszer szerint rakják sorba képeket. Így a képek a Cactoideae alcsalád Echinocereeae nemzetségcsoportjába tartozó Callymanthium nemzetség substerile fajával kezdődik, és az Opuntioideae alcsalád Opuntieae nemzetségcsoportjába tartozó, Opuntia nemzetség Stenopetalae fajcsoportja stenopetala fajával zárul.

A lexikon angol nyelve ne riasszon el senkit, mert a lényeges részek néhány tucat szóból álló szószedet segítségével egész jól megérthetők. Célszerűnek látnám, ha a szerkesztőség is úgy ítéli meg, hogy alkalmanként egy-egy nagyobb érdeklődésre számot tartó nemzetség részletesebb ismertetése is sorra kerülne. Hasonló nagyságrendű kiadvány egyhamar nem fog megjelenni.

A lexikon ma 150 Euro-ba (+posta) kerül. A magam részéről úgy érzem, hogy megérte beszereznem, annak ellenére, hogy elpackáztam az örökkévalóságot, mert másra bíztam az előfizetést és így kimaradtam a "korai előfizetők" névsorából. Sajnos az MKOE is.

Gyors átnézés után ennyi.

Írta: Pintér Péter