Teste cserjés vagy fás, tagolt ágakkal. Ágszegmensek (kladódiumok) tövüknél hengeresek, általában feljebb lapítottak, hengeresek néhány faj esetében, ritkán valamennyire szemölcsösek. Leveleik általában nagyon kicsik, hengeresek, lándzsásak, gyengén ízesültek, fiatalon leesnek. Glochidiák jelen vannak. Töviseik hegyesek, lándzsásak vagy serteszerűek, nem hüvelyesek. Virágaik a kladódiumok szegélyén általában, nappal nyílók. Virágzó areola leveles, areolás, glochidiás, gyakran tövises. Gyakran képződik vacok a magház körül. Virágrészek csavartak vagy szétállóak, ritkán felállók, sárgák, rózsaszínűek, vörösek, piszkos fehérek. Porzók néha érintésre érzékenyek. Pollenszemek lekerekítettek, nagyok, redőzöttek. A bibe többé-kevésbé kibővül alapjánál. Termés húsos vagy száraz, tetején belapult. Mag kerektől lapított oválisig, 3-9 mm, magköpeny szürkésbarnától a piszkos fehérig, felszíne csontos.

            Jelen műben (az Opuntia nemzetséget) a korábban Platyopuntia alnemzetségre értjük, elsődlegesen a lapított szártagokkal rendelkezőkre. Ezt a döntést az IOS 2002. április 9-ei Arizona, Phoenix-ben megtartott konferencia vitáján döntöttük el. A döntés Wallace és Dickie Opuntioidae javaslata és Stuppy DNS és mag-mikromorfológiai tanulmányai alapján született. Az itt elfogadott taxonok listája a CITES listáján is megtalálható, a listán szereplő egyéb fajokat dőlt betűvel szedtük és az általunk javasolt névre (szinonimára) mutat.

            Ebben a szigorú értelemben vett Opuntia nemzetségben nincs kritikus kivetni való. Mivel a nemzetség széles körben elterjedt, nagy variáció számot mutat, valamint természetben hibridizál is, továbbá a helyzetet súlyosbítja, hogy sok helytelenül vagy tisztázatlan körülmények között leírt taxon is ismeretes. Szerencsére vannak megbízható helyi művek melyekre lehetett támaszkodni (USA – Benson, Pinkava, Mexikó – Bravo). Az általunk elfogadott és CITES listán is szereplő fajokat vastag betűvel szedtük, a még megfelelő, de kérdéses eseteket vastag dőlt betűvel, sima betűvel a hibrideket. A hatalmas és változatos nemzetség feldolgozásának megkönnyítésére földrajzi elterjedésük alapján bontottuk le a felosztást. A 13 csoportos felosztás Britton és Rose, valamint egyéb szerzők nyomát követi. A végső alapos taxonómiai feldolgozása még csak az Armatae (Elatae) sorozatnak készült el (Leuenberger 2002).

Írta: Kiss Csaba