Etimológia
A Denmoza nemzetségnév eredete az argentin Mendoza városára utal névbetűinek anagrammája (betűk felcserélése) révén, ahol a növényt először megtalálták.

História
A nemzetséget két angol kaktuszszakértő, terepkutató és rendszerező, Dr. Nathaniel Lord Britton (1859-1934) és Prof. Dr. Joseph Nelson Rose (1862-1928) alkotta és írta le. Britton a New York Botanikus Kert igazgatója, Rose pedig Washington-ban a "National Herbarium, Smithsonian Institution" kuratóriumi tagja volt.
A szerzőpáros közös életműve, az 1919-23 között készült és a Washington-ban kiadott teljes kaktuszcsaládot átfogó 4 kötetes "The Cactaceae I-IV" monográfia. Ebben a munkájukban különítettek el a korábbi besorolásokból két fajt és alkották meg a jelenleg is hivatalosan elismert Denmoza nemzetséget.Közösen több kaktuszfajt is leírtak, mint pl. a Copiapoa megarhiza subsp. megarhiza, Coryphantha pallida subsp. pallida, Discocactus bahiensis, D. zehntneri subsp. zehntneri, Echinocereus barthelowanus, E. grandis, Echinopsis aurea subsp. aurea, E. formosa subsp. bruchii, E. ferox, E. pampana, Escobaria chihuahuensis subsp. chihuahuensis, E. dasyacantha subsp. chaffeyi, E. sneedii subsp. sneedii, Gymnocalycium spegazzinii subsp. spegazzinii, Mammillaria albicans subsp. albicans, M. albicans ssp. fraileana, M. columbiana subsp. yucatanensis, M. grahamii subsp. sheldonii, M. heyderi subsp. gaumeri, M. jaliscana subsp. jaliscana, M. johnstonii, M. lloydii?, M. longiflora subsp. longiflora, M. nunezii subsp. nunezii, M. peninsularis, M. rekoi subsp. rekoi, Mila caespitosa subsp. caespitosa. Rose önálló szerzőként is sok új kaktuszfajt írt le, ezek közül az ismertebbek az Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi és a Mammillaria heyderi subsp. macdougalii (Rose ex Bail.) Hunt. Egyedül utazta be a kontinenst, főleg a kaktuszlelőhelyeket, melynek tapasztalatait használta fel a fenti közös monográfiájukban. A kaktuszokon kívül számos Echeveria faj felfedezője és leírója is.
Két faj tartozik a nemzetséghez: a D. rhodacantha fajon kívül még a (jelenleg bizonytalan státuszú) D. erythrocephala (Sch.) Bgr. taxon, melyet 63 évvel később, 1897-ben dr. Karl Schumann botanikus professzor írt le. Ez a növény is, melyet dr. Carl Ernst Eduard Otto Kuntze (1843-1907) talált, Mendoza közelében a Kordillerák keleti hegyoldalában, Paso Cruz település melletti területeken él. A holotípus nem maradt meg.

Morfológia
Fiatalon gömb, idősebb korban zömök oszlopos termetű, kb. 30x150 cm magas, egyedülálló növények, egyenesen lefutó, viszonylag mélyen barázdált tompa élű, végső fokon nagyszámú bordával, és vaskos, kemény, merev, néha enyhén kuszált tövisekkel. Az frissen fejlődött areolák fehéren, idővel szürkén gyapjasak. A "virág-areolák" különleges sörtések vagy sörte nélküliek. Keskeny, hengeres csövű, kissé zigomorf - csak egyetlen szimmetriasíkú - virágaik kármin- vagy skarlátvörösek, nem nyílnak szét (nem tölcséresednek). A lepellevelek rövidek és egyenesek, nem különállók és ezért nem szétnyílók. A bibeszál és a porzók még a teljes virágzás előtt túllógnak a zárt lepelleveleken és így maradnak a virágzás alatt és után is. A porzók a virágcsőben és a torokban helyezkednek el. Gyakran található a virágban a lepel és a porzószál közötti átmenet (összeforradás).

Élőhely
Észak- és Északnyugat-Argentína, Középső-Andok és Keleti-Kordillerák hegyeinek keleti oldalán, kb. 1000 m tengerszint feletti magasságban széles körben őshonosak. Tipikus előfordulási helyük a déli szélesség 24-33. foka között van. Legdélebben Mendoza, de megtalálhatók kissé északabbra San Juan, jóval északabbra La Rioja, Catamarca és Tucumán, valamint Mendoza-tól 1000 km-re, a legészakabbra fekvő Salta város környékén is, közvetlen a Baktérítő alatt. Klimatikus szempontból ez a terület nagyjából Mexikó szubtrópusi kontinentális éghajlatának felel meg. (Vigyázat, ez a Föld déli félteke!)

Szinonima
Denmoza erythrocephala v. diamantina

Írta: Kiss Csaba