Coryphantha (Engelmann) Lemaire 1868

Első leírás

Coryphantha (Engelmann) Lemaire 1868/CLem 32

Basionym: Mammillaria subg. Coryphantha Engelmann 1856/SynC 8.

Etimológia

A Coryphantha összetett tudományos nemzetségnév első tagja az ógörög koryphe – csúcs, fejtető, korona, orom, utótagja a szintén ógörög anthos – virág szavakból képzett, vagyis a virágok a szár csúcsa közelében jelennek meg (tetején, csúcsán virágzó, csúcsvirágú).

História

A Coryphantha tudományos név a nemzetséget

A Coryphantha és Escobaria nemzetségek Britton és Rose által történtszétválasztását Buxbaum következetesen kijavította, amelyet a legtöbb mai szerző el is fogad (Benson és A. Zimmerman a megjegyzendő kivételek), de lehet, hogy ez tarthatatlan a mikromorfológia és molekuláris kutatások fényében. Allan D. Zimmerman, nemzetségre vonatkozó felülvizsgálata az 1970-es években jelent meg, de ez a PhD tézise elérhetetlen maradt, mely nagyrészt azokkal a fajokkal foglalkozik, mely az említett műben az Escobaria nemzetségbe kaptak besorolást. Sokkal aktuálisabb Reto F. Ditch és Adrian D. Lüthey 1. c munkája, mely megpróbálja Britton és Rose által hátrahagyott taxonómiai és nomenklaturális problémákat megoldani, amelyekkel Zimmerman is foglalkozott, melyek képes elterjedési dokumentáció nélkül maradtak vagy bizonyítatlan fajok lennének. Néhány általuk gondosan leírt faj/taxon, még további vizsgálatokat igényel, de a legtöbb megállapításukat Hunt and all. követtük ebben a munkában, amelyekre vonatkozó anyagokat, illusztrációkat szívélyesen rendelkezésünkre bocsátották.

A nemzetség három alnemzetségre és három kisebb eltérő csoportra osztható. Ahogy a megállapítható különbségek nem mindig könnyen felismerhetők a fotók alapján (a szemölcs morfológiája, a fiatal egyedek tövisezettsége, vagy akár a virágzókori méret, melyek mind eltérhetnek az idősebb egyedeken), a képek az Atlasz-részben egyszerűen ábécérendben kerülnek bemutatásra. A szöveges részben mi a következő öt csoportot különböztetjük meg:

Lepidocoryphantha alnemzetség (C. macromeris)

Szemölcs felnőtt kori barázda nem ér el teljesen az axilláig. Nincsenek mirigytövisek, a virág nagy, orgonaszínű, csillós külső virágrészekkel. Magház és a termés kicsi, csillós pikkelyekkel fedett.

Neocoryphantha alnemzetség.

A szemölcsön lévő felnőttkori barázda teljesen elér az axilláig. A középtövisek többnyire hajlottak, vagy néha van 1 db kampós. A virág változatos színű.

A szár bunkó alaktól a hengeresig változik, nyálkás vagy vizes. Az areola kettéosztott még a fiatal, nem virágzó növényeken is. Mirigytövisek általában megjelennek. A magház és termés néha kevés pikkellyel fedett.

Coryphantha alnemzetség.

A szár nyomott gömb alakútól a gömbölyűig vagy tojásdad formáig változó, a kéregszövet nem nyálkás. Az areola kettéosztott, de csak a felnőtt növényeknél. Mirigytövis általában nincs. A magház és termés nem pikkelyes.

Sulcata csoport.

Szemölcs kerekített vagy kúp alakú, középtövisek száma gyakran 4 db, madárláb alakú mintával (három felfelé mutat és egy lefelé), a felső peremtövisek gyakran csoportosultak. Szemölcs lapított kúp alakú többé-kevésbé felemelkedő, tömörített.

Cornifera csoport.

Szemölcs kerekített, többé-kevésbé felfelé álló.

Elephantidens csoport.

Szemölcs lapos, tompa, púpos. Középtövis elvékonyodó, nem madárláb alakú elrendezésben. Peremtövisek, ha jelen vannak, akkor nem csoportosulók.

A nemzetséget és a nemzetségnevet Georg Engelmann (1809-1884)amerikai tudós polihisztor

Dr. Georg Engelmann (1809-1884) német származású amerikai botanikus és kaktuszgyűjtő írta le még 1856-ban, mint Mammillaria fissurata. Kezdetben a németországi Frankfurt am Main városban élt, majd kitelepült és orvosként praktizált az USA-ban, St. Louis-ban. Ekkor már korának egyik legnevesebb és legelismertebb kaktuszszakértője volt. 1848. és 1876 között 5 könyvet írt a kaktuszcsaládról. Tökéletes ábrákkal ismertette és közzétette az Észak-Amerika és Mexikó területén élő őshonos kaktuszfajokat. Az egész kaktuszcsaládot átfogó, igen nagy fajismerete közismert volt. Nevét az Echinocereus engelmannii is őrzi.

Dr. Antoine Charles Lemaire (1801-1871) belga fajleíró, kertészeti szakíró ……….. alkotta, aki a botanika professzoraként Genfben és Párizsban is tevékenykedett.

Habitus

A szár magános vagy sarjadó, a gömbölyűtől a rövid hengeres formáig terjed, magassága kisebb mint 50 cm, szemölcsös. A nemzetség egy része sarjadó és nagy telepeket alkot. A szemölcs kerekített, hengeres, púpos vagy piramis alakú, felülről barázdált (a szemölcsök felső, középső részén hosszanti ároklátható), kivéve a magoncoknál és a fiatal egyedeknél. Az areola a fiatal egyedeknél csak csúcsi, később egy kezdetleges barázdával (Coryphantha alnemzetség) vagy kettéosztott (csúcsi és axilláris), de nem csatlakozik barázdával (Neocoryphantha alnemzetség). A tövisek általában mind kifejlődnek vagy közülük néhány színes miriggyé fejlődik (mirigytövisek), mely a Neocoryphantha alnemzetség jellemzője. A virágzó areolák kétrészesek, egy csúcsi (abaxial) töviseket viselő, de steril résszel és egy axilláris (adaxial) termékeny résszel, melyek egy areola barázdával összekötöttek. A növény csúcsa közelében ebben a barázdában, a szemölcsárokban képződik a nagyméretű, de kisebb mint 6,5×10 cm-es fehér, sárga, ritkábban vörös színű, csupasz csövű, tölcsér vagy kehely alakú virág. A magház csupasz vagy kicsi ritkás pikkelyekkel fedett. A termés a gömbölyűtől a tojásdadig, hosszúkástól a bunkó alakig, kb. 1-3×1 cm, csupasz, zöldtől a sárgásig, leves, fel nem nyíló, ritkán vörösre vált és kiszárad (pl. C. gracilis). A virágmaradvány a termésen maradó. A mag oválistól a lapított oválisig, viszonylag nagy, kb. 1-3×0,6-2,5 mm, ritkán gömbölyű (C. gracilis), fényes vagy matt barna színű. A maghéj gödörkés, recés vagy sima.

Élőhely

Elterjedési területe Kanada legdélibb részétől (Brit-Columbia, Alberta, Manitoba tartomány) az USA észak-déli középső területein át (Cansas, Colorado, Utah, Arizona, Új-Mexikó, Texas állam) Mexikó belső részein (Nuevo León, San Luis Potosí, Guanajuato, Hidalgo, Chihuahua, Coahuila, Michoacan, Tehuacan, Puebla, Tamaulipas szövetségi állam) egészen Oaxacáig húzódik.

Gondozás

A Coryphantha nemzetség fajait télen fűthető fóliasátorban, polikarbonátból készített kaktuszházban vagy üvegházban célszerű tartani, amelyek közül a C. elephanthidens és a C. mainz-tablasensis melegigényes, de vannak közöttük kiváló fagytűrő fajok, mint a C. vivipara, C. echinus, C. scheerii, a többi faj 0 fok felett teleltethető. Tavasztól őszig megfelelő napfénnyel ellátott, eső ellen fedett helyen jól nevelhetők, de megfelel az üvegtáblákkal fedett hidegágy is jól szellőztethető megoldással, és a túlzott napsütést enyhítő enyhe árnyékolással. Emeletes házak megfelelően kialakított déli tájolású erkélyén is tarthatók kisebb számban a viszonylag kis méretük miatt. A nemzetség fajai közül többnek, melyek általában göb alakúak és dús tövisezettségűek, nyáron is van pihenési időszaka. Ilyenkor a fejlődésük erőteljesen lecsökken vagy le is áll, ezért az öntözést vissza kell fogni. A fejlődési szak nagyon meleg hőmérsékleti viszonyai esetén a párásítást kedvelik, de gondoskodjuk szellőztetésről is, hogy a gombabetegségeket elkerüljük. Ha valamilyen rendellenességet vagy kártevőt észlelünk, végezzünk vegyszeres permetezést, amelyet tavasszal és a teleltetési időszak előtt ajánlatos elvégezni megelőzési céllal. Kaktuszaink ültetőközegét, amely legyen jó vízáteresztő képességű, mielőtt a teleltetési időszak megkezdődik, alaposan szárítsuk ki. Ha nem rendelkezünk a fent említett állandó fűthető hellyel, akkor a téli pihenésüket egy világos, 8-10 C fokot és szellőzést biztosító teleltetőben oldjuk meg. A teleltetési időszak végén tapasztalható kisebb mértékű zsugorodásuk és töppedtségük nem jelent komoly problémát, a tavaszi indulásuk és fokozatos öntözés hatására visszanyerik eredeti formájukat. Fontos, hogy a téli pihenés alatt ne induljanak fejlődésnek, mert az alakjuk deformálódik, érzékenyebbek a fertőzésekre és a virágképzésre is káros lehet.

Érdekesség

1. Az Új kaktuszlexikonban az ógörög koryphe szó coryphe módon jelenik meg, a helyes az eredeti írásmód.
2. A Coryphantha nemzetség megközelítőleg 4 millió négyzetkilométer terület egyes részein fellelhető, ezt az elterjedést Franz Buxbaum igyekezett pontosan feltérképezni.
3. A hatalmas elterjedésű terület ellenére az óceán- és a tengerparti sávok nem képezik az élőhelyeiket.

Írta: Kiss Csaba