Első leírása
Arrojadoa Britton & Rose 1920/CBR 2: 170
Szinonimák
Nincsenek
Etimológia
A tudományos Arrojadoa nemzetségnév dr. Miguel Arrojado Lisboa családnevét viseli, jelentése: Arrojado-féle kaktusznemzetség
História
Az 1920-ban még csak két fajt számláló kaktusznemzetséget a Cereus gyűjtőnemzetségből Britton & Rose vették ki és a brazil dr. Miguel Arrojado Ribeiro Lisboa (1872-1932) tiszteletére nevezték el. Arrojado a Vasúttársaság főmegbízottjaként többek között Brazilia félszáraz régióiban élő flórájának kiterjedt kutatásait is végezte. Elismerésként arrojadite néven egy ásványi anyagot is elneveztek róla. 1973-ban Buining és Brederoo jóvoltából újabb kettővel négyre, majd 2003-ban Soares-Filho és Machado révén öt fajra bővült az Arrojadoa nemzetség, noha a „The New Cactus Lexicon” a legutóbbi státuszát megkérdőjelezi.
Habitus
Magános vagy bokrosodó, inkább az alapnál, nagyon ritkán fentebb elágazó, maximum 3,5 méter magasra növő, vékony, törékeny és szegmentált szárú kaktusznemzetség. A szár zöld színű, felálló, esetenként heverő, 1-7-(12) cm átmérőjű, néha rizómaszerű és gumót képez (A. eriocaulis). A bordák száma 6-14, alacsonyak, hullámosak. Az areola gyapjas, kezdetben hosszan hajas, kivéve (pl: A. marylanae), az alaphoz közel, nem meghatározható növekedésben. A közép- és peremtövisek általában elkülöníthetők, hegyesek, gyakran sűrűek. A hajtás vége (korona) kissé megvastagodik és rajta ún. álbóbita (szőrsapkának is nevezik) (cephalium) képződik. A cephalium kezdetben végálló, később a növekedést követően gyűrűsen jelenik meg évente, gyapjas és hosszú serte-tövises. A virág csöves szerkezetű, rövid, legfeljebb 1-3 cm hosszú és 1 cm körüli átmérőjű, általában zsúfoltan sok van egymás mellett, csúcsi jellegűek, de az öregebb cephaliumokból is képződhet (kolibrik porozzák őket). A belső virágrészek (belső lepellevelek) kicsik, nyomott gömbölydedek, csupaszak. A külső virágrészek (külső lepellevelek) lapítottak, felül hengeresek, vörösek a rózsaszínűtől a magentáig, lapos pikkelyekké módosulnak, de csak az alap felé. A virágcső kicsit nyílik csak ki, belül fehéres, rózsaszín, sárga vagy lilás. Számos porzóval rendelkezik, melyek a torokban csoportosulnak és elrejtik a bibét. A bibefej 6-8 ágú. Elvirágzás után a szár túlnő az álbóbitán, ezáltal mindig egy szőrpamacs gyűrűszerűen (gallér) veszi körül a szárat, mely tartósan rajta marad, jelezve a virágzás periódusait. A bogyótermés lapított tojás, sapka vagy bunkó alakú, fel nem nyíló, csupasz, rózsaszín, vörös, barnás vagy zöldes színezetű, 1,5-2,0 cm nagyságú, éretten rózsaszín vagy vörös. A virágmaradvány feketére szárad. A gyümölcshús (pulpa) lédús, lila, rózsaszín, piros, fehér vagy áttetsző. A mag kisebb mint 1.8 mm, matt fekete.
A nemzetséghez jelenleg az alábbi 5 faj tartozik:
Arrojadoa dinae Buining & Brederoo 1973
Arrojadoa eriocaulis Buining & Brederoo 1973
Arrojadoa marylanae Soares-Filho & Machado 2003
Arrojadoa penicillata (Guerke) Britton & Rose 1920
Arrojadoa rhodantha (Guerke) Britton & Rose 1920
Érdekességek
A fenti nemzetségismertetőhöz hozzátartozik, hogy az A. marylanae faj nagy valószínűséggel hibridnek tekinthető. A fajok többsége keresztezhető, ha valamilyen módon (közvetlenül szél, vagy kolibrik által) kontaktusba kerülnek egymással. Jellemző, hogy a nemzetséget csak kolibrik porozzák, az egész virág felépítése ezt szolgálja, ezt figyelembe véve akár a Stephanocereus leucostele faj ide is sorolható lenne. A virágok kora nyáron és éjjel nyílnak, nappal is nyitva maradnak.
Élőhely, elterjedési terület
Észak-Brazíliában Bahia és Piauí tartományokban sziklás alapú helyeken található, bokros növények társaságában, melyeket a törékeny, karcsú száraiknak támasztékul használnak.
Gondozás
Kultúrában általában könnyen tartható nemzetség, dúsan virágzó fajok. Dugványozással vagy esetenként magról szaporíthatók. Humuszt, homokot és apró kavicsot tartalmazó, enyhén nedves talajban és melegben fejlődnek a legjobban, bőségesen kell öntözni tavasztól őszig. Sekély, jól drénezett tálakba ültessük a kaktuszokat. Félárnyékos helyet biztosítsunk számukra. Télen szárazon kell tartani, a helység hőmérséklete minimum 10 °C, de inkább 15 °C legyen, mivel szubtrópusi növények és csak nagyon kis mértékben hidegtűrők.
Felhasznált irodalom
Hunt, David R.-Taylor, N.-Charles, G. (2006): The New Cactus Lexicon: descriptions and illustrations of the cactus family. dhbooks, Milborne port.
Dr. Nemes Lajos – Szabó Dezső (1981): Kaktuszok. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Schneck, Marcus (1997): Kaktuszok. Új Ex Libris Könyvkiadó.
Subík, Rudolf – Kunte, Libor (2004): Kaktuszok enciklopédiája. Kossuth Kiadó.
Wikipédia
Angol fordítás: Varga Zoltán (Bp.)
Írta és szerkesztette: Kiss Csaba
2012. május 24.
