Könyvismertető

2011 nyár elején jelent meg a fenti szerzők Thelocactus nemzetségről szóló monográfiája. A borítón, a természetes élőhelyén hatalmas Agavek „árnyékában” mutatja magát egy Thelocactus lophothele subsp. rinconensis virágzásban (ez a 172. o. is megtalálható), majd belül az indító teljes kép egy T. macdowellii (148. o. is), amely talán a szerzők ars poeticája.
A kiadvány első ránézésre és a lapokat lassan átpörgetve azt sugallja, hogy magas szakmai és esztétikai igénnyel elkészített munka. Alaposabban átnézve ez igazolódik is. A lengyel szerzők két nyelven - az anyanyelvük mellett németül - írták a könyvet. Kár, hogy nem angolul, mert a német nyelven értők is angolt tanulnak, így lefedhették volna egész Európát és É-Amerikát is. Elszalasztott lehetőség.
A könyv minden szöveges oldala kéthasábos, bal oldali része lengyel, jobb oldala német. Ebből következik, hogy a mű érdemi terjedelme 25-30%-kal kevesebb, mivel a képek nagyjából a felét teszik ki.
Az egyik szerző, Matuszewski által jegyzett két oldalas Előszó után kultúrában nevelt, virágzó Thelocactus csoportot mutat be, érdekes, hogy csak két szín képviselteti magát. A következő 4 oldalon „Bevezetés a Thelocactus nemzetségbe” címmel a nemzetség jellemzőit ismertetik, majd a nemzetség ökológiáját (a nemzetség és a környezet viszonyát) tárják elénk. Földrajzi elterjedésük, melyet több faj esetén 8 térképpel is illusztrálnak, jól mutatja, hogy a T. bicolor areája a legnagyobb. Természetesen az előbbieken a hőmérsékleti viszonyokat, a talaj minőségét és szerkezetét taglalják. Az elterjedési területük különböző földrajzi tagoltságát és élettani viszonyait is részletezik, végül a növények veszélyeztetettségét elemzik.
A 23. oldaltól a nemzetség alaktanát ismertetik igen alapos részletességgel. Sorrendben a szár, a borda, az areola, a tövisszerkezet, a virág, a gyümölcs és a mag jellemzőit fejtik ki, végül megemlítik, hogy csak Texasban (USA) valamint Észak- és Közép-Mexikóban terjedtek el, azaz itt őshonosak. A magok morfológiáját 4 oldalon mikroszkopikus fekete-fehér felvételekkel szemléltetik 48 kép segítségével. A 31. oldaltól a Thelocactus nemzetség taxonómiai történetét boncolgatják egészen napjainkig. A rendszerezőket – Britton & Rose, Curt Backeberg, E. F. Anderson, Mosco & Zanovello, D. Hunt – és rendszerüket egy táblázatban szemléletesen és praktikusan hozták össze, mely kiválóan alkalmas a taxonok összevetésére.
A 38. oldaltól a nemzetség rendszerezéséhez szükséges vizsgálatokat mutatják be a bevezetést követően az alkalmazott módszertan alapján. Az eredményekhez és a vizsgálatokhoz a kaktuszok magját, termését, virágát, epidermiszét és a növénytestet (szárat) figyelték meg. A magok összevető vizsgálatát - héjszerkezet, sejtszövet, csírakapu, köldök, alak alapján - táblázatba foglalva közlik. Külön érdekesség, hogy 24 taxon virágát és virág-keresztmetszetét 1 kivételével 0,5 mm léptékű négyzetrácsos papíron fotózták, így a méretük azonnal összehasonlítható. Zárásként a nemzetség 31 populációjának kladogrammját építették fel, ha úgy tetszik ez a teljes fajsor.
Az első részt két oldalas határozókulcs zárja, ami a kétnyelvűség miatt végül is négy oldal.
A főrész – a taxonok ismertetése – az 56. oldaltól a 260. oldalig tart. A taxonok ismertetése sematikus, így könnyen el lehet igazodni a felépítésükben. A bevezető képek fölött található a pontos tudományos név a leíró(k) és a rendszerező(k) nevével, valamint az első publikációk adatainak ismertetésével és a rendszerbe foglalás évszámával. A kép alatt egymás után következik az eredeti név publikációjának és a lectotípus adatainak közlése, az összes szinonimnév felsorolása és az eredeti latin nyelvű első leírás. Ezt a jellemző testrészek habitusának részletes ismertetése, majd az előfordulási helyek pontos megnevezése követi. A „Megjegyzés” részben a fotóillusztrációkkal kapcsolatos fontos információk, utalások találhatók számokkal beazonosíthatóan. Minden egyes taxon ismertetése végén a gyűjtőszámokat is közlik. A taxont sokoldalúan bemutató élőhelyi fotók méretei és száma változó.
A főrész után négy oldalon (ami kettő) a kultúrában nevelt kaktuszok tartásával kapcsolatos tapasztalatokat és tanácsokat osztják meg az olvasóval. A zárórészben az alkalmazott irodalomjegyzéket és az összes előforduló taxon nevét és a képek készítőinek nevét közlik. A könyvet záró tartalomjegyzék előtt a gyűjtőszámok szerzőit ismertetik 13 oldalon keresztül.
A hátoldalon a rövid könyvajánló fölött a két szerző portréja és néhány szavas bemutatása található.

Az olvasó egy nagy igényességgel készült könyvet tarthat a kezében, melyben a Thelocactus nemzetségről mindent megtudhat. A kiváló minőségű, színes és virágos élőhelyi fotók igazi élményt jelenthetnek minden kaktuszkedvelő számára. A 29 taxon ismertetése – az új kaktuszlexikonban csak 22 van – nem ábécérendben történik. A könyv minősítése csak kiváló lehet.

Írta: Kiss Csaba