Etimológia

Az Astrophytum nemzetségnév az ógörög aster, astro- (csillag) és a phyton, -phyto (növény) szavak összevonásából és latinosított változatából keletkezett, vagyis a jelentése csillagnövény – a tengericsillag felülnézeti alakjára utalva.

História

A nemzetséget és a nemzetségnevet dr. Antoine Charles Lemaire (1801–1871) belga fajleíró alkotta, aki a botanika professzoraként Genfben és Párizsban is tevékenykedett. Lemaire megfigyelte hogy az addig az Echinocactus nemzetségbe sorolt 2 különböző fajú (E. asterias, E. myriostigma), de nagy hasonlóságot mutató kaktuszoknak a testfelületén fehér, apró pikkelyeknek tűnő pihecsomók találhatók. E külső jegyek alapján különítette el a gyűjtőnemzetségtől, és alkotta meg az új nemzetséget 1849-ben (első leírás: 1849/CGNS 3.). A 21 évvel ezelőtt ismertté vált Echinocactus ornatum ugyan még kimaradt az új nemzetségből, de 73 év elteltével Britton & Rose 1922-ben ezt pótolta. Tudományos munkásságának elismeréseként a Lemairecereus B.&R. emend. Backbg. kaktusznemzetség az ő nevét viseli. (A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy az Astrophytum nemzetséget megalkotó Lemaire-ről elnevezett Lemairecereus nemzetség a Hunt-féle nevezéktanban már nem szerepel a hivatalosan elismertek között, fajai különböző oszlopkaktusz (Armatocereus, Pachycereus, Stenocereus) és faszerűen elágazó (Polaskia) nemzetségekbe kerültek át.) Lemaire, a M. Chevalier de Monville neves francia kaktuszgyűjtő és kaktuszszakértő gyűjteményének példányai alapján sok új kaktuszfajt írt le, ezért hálából s tiszteletből barátjáról és munkatársáról, egy másik, szintén általa leírt kaktuszt Echinocactus monvillii – ma Gymnocalycium monvillei ssp. monvillei (Lem) B.&R. - néven hagyta az utókorra.

Morfológia

A nemzetséget 6 faj képviseli. Hunt rendszerében nincs helye sem változatnak, sem alaknak, alfaj pedig egyelőre nincs.

1. A. asterias (Zucc) Lem 1845.
2. A. capricorne (Dietr) B&R 1851.
3. A. caput-medusae (Vlzco+Nvrz) Hunt 2001.
4. A. coahuilense (Moel) Kays 1922.
5. A. myriostigma Lem 1839.
6. A. ornatum (DC) B&R 1828.

Az Astrophytum nemzetség fajai egyedülállók, ritkán vagy egyáltalán nem sarjadnak, legfeljebb, ha megsérülnek. Alakjuk különleges, ezért kapták a találó tudományos és magyar csillagkaktusz (csillagnövény) elnevezést, noha mindegyik fajnak van még külön-külön magyar neve is (dinnye-, kecskeszarv-, medúzafej-, fehér csillag-, papsapka-, püspöksüveg-, díszeskaktusz). A különböző nevek is érzékeltetik rendkívüli formagazdagságukat, mely a dinnyeszerű, sima, kis félgömb vagy gömb alakú növénytől a sarkos, három- és többszögletűn és a karcsú, hengeres, bordanélküli (szárszerű) testen át a magas, erőteljes bordás oszlopformáig terjed. Változatos alakjuk ellenére mégis elég jellegzetesek, könnyen megkülönböztethetők más nemzetségektől, sőt egymástól, még virág nélkül is. Az egyes fajok alapján jellemző méretük eléggé eltérő, a (2)-4-30 cm átmérőtől az 1–1,5 m magasságig növekedhetnek. Hans W. Fittkau és a David Hunt: „New Cactus Lexicon” szerint az Astrophytum ornatum (DC.) B.&R. vadon élő idős példányai állítólag elérhetik a 3 m magasságot is. Testfelületüket sűrűn vagy gyéren fedett, apró fehéres pikkelyek borítják, de az is előfordul ritkán, hogy teljesen csupaszok. Testszínük zöld, esetleg sötétzöld vagy szürkészöld. A bordák száma (3)-4-10 között van. Az areolák gyapjasak, nagyok, néha egymáshoz közeliek, de nem érnek össze, összhatásban különleges esztétikai látványt nyújtanak. Vannak erőteljes (A. ornatum) vagy lágy tövises (A. capricorne) fajok - ezek tövisezettsége rendkívül nagy díszértékű - és tövis nélküli fajok is. A meglehetősen nagy virágok a csúcson képződnek, rövid csövűek, tölcsér vagy trombita alakúak, színük egynemű sárga, vagy sárga vörös torokkal. A pikkelyek pontszerűek. A termés gömbszerű, maradó pikkelyekkel, gyapjas, belül majdnem száraz. A magok sisak alakúak, kb. 3x2 mm nagyságúak, sötétbarnák, fényesek. A maghéj (testa) kiterjed és felgyűrődik (ráncosodik) a besüllyedt köldök (hilum) körül.

Megjegyzés

Curt Backeberg (1894-1966) német kaktuszszakértő az Astrophytum nemzetséget két alnemzetségre osztotta a virágok színe és termésük felnyílása alapján. Ezt a rendszert meghagyva David R. Hunt tovább bővítette az új faj – A. caput-medusae – elhelyezésével, mely a testformában tér el a nemzetség többi fajától.

1. Subgenus Astrophytum Bkbg. - Egyöntetű sárga virágú fajok, csillag alakúan felnyíló termésekkel: A. myriostigma, A. ornatum

2/1. Subgenus Neoastrophytum Bkbg. – Bordás testű, vörös torkú, sárga virágú fajok, oldalt felnyíló termésekkel: A. asterias, A. capricorne, A. coahuilense

2/2. Subgenus Stigmatodactylus Hunt – Elágazó, dudoros (?) testű, vörös torkú, sárga virágú faj, oldalt felnyíló termésekkel: A. caput-medusae

A teljes Astrophytum nemzetségre vonatkozóan a virágok csaknappal, hosszantartó, meleg napsütésben nyílnak, illatuk nincs, nem önbeporzók és kellő fény hiányában még napnyugta előtt összezáródnak, majd több napon át (3–7 nap) ismételten kinyílnak. Kivételt képez ez alól a legújabban felfedezett A. caput-medusae, amelynek késő délután, éjjel nyíló virágai (talán épp emiatt) illatosak is, főleg az éjszakai rovarok, lepkék szagérzékenységéhez viszonyítva. Pár perccel a közvetlen kinyílás előtti bimbós állapotban már lenyűgözően látványosak a virágok. A természet utánozhatatlan remekművei.

Élőhely

Az Astrophytum nemzetség mind a 6 faja Mexikóban él, kivétel az Astrophytum asterias (Zucc.) Lem., amely még az USA Texas államának Mexikóval határos déli területének egy kis részére is átnyúlik a Starr megyei Rio Grande síkságán, enyhe lejtőkön, alacsony dombokon, bokros, füves területeken.

Szinonima: Digitostigma

Írta: Kiss Csaba

A cikk írója a szerzői jogokat fenntartja!